11. Veled vagy nélküled?

Na megjöttem! Rettentően sajnálom, hogy sokat késtem a résszel, de nem keresek kifogásokat, egyszerűen nem ment! Érettségi lesz 2 hónap múlva, alig tudok valamit a 4 éves anyagból, 2 pasi közt őrlődöm úgy, hogy mindkettőt szeretem, szóval... elég nehéz életem van mostanában :/ Na de most itt van a réééész! :) Jó olvasást, és nem ígérek semmit előre, mert úgyse tudom betartani, lesz rész, amikor tudok hozni! :) KÖSZÖNÖM NEKTEK! ♥

Csendben feküdtem az ágyon és kattogott az agyam. Istentelen jó volt az a bő másfél óra, amit magam mögött tudhatok Josh-sal, mégis pocsékul éreztem magam. Szuszogását hallgattam, miközben kifelé bámultam az ablakon és néztem a holdat, amire pont rá lehetett látni. Ebben a szobában nem volt erkély, tehát átmentem abba az üresen állóba, ahol igen. Körbecsavartam magamon egy törölközőt, és kiléptem a fagyos levegőre. A párkány mellé léptem és szívtam egy mélyet a levegőből. Kattogott az agyam megállás nélkül. Egyszercsak hallottam, hogy az ajtó nyikorog, jelezve ezzel, hogy valaki kijött hozzám.
-Nem tudok aludni.
-Én sem. -hallottam meg George hangját. Megfordultam és a szemébe néztem.
-Legközelebb nem igazán szeretném hallani...
-George, én...
-Jó volt, megértem, csak élvezted. -motyogta egészen halkan.
-De...
-Ne mondj semmit.
-Csak szerettem volna megmagyarázni.
-Megmagyarázni? Szerinted ezen van bármi, amit meg lehetne magyarázni?
-Ami azt illeti, lenne!
-Na akkor most már mondjad, mert esküszöm, roppant kíváncsi lettem...
-Én...
-Eddig jó.
-Kérlek...
-Ha mondanál valamit... valami ésszerű magyarázatot arra, hogy miért smárolsz velem, ha utána vele lefekszel, akkor fejet hajtanék. De erre van ésszerű magyarázat?
-Van. Egy idióta vagyok. -motyogtam magam elé meredve.
-Lehet benne igazság! Vagy csak egyszerűen őt szereted, nem engem.
-Én...
-Kenza. -elmosolyodott, majd közelebb lépett. Megsimogatta az arcom. -Túléltem volna, ha elutasítasz, sőt, azt is, ha rám sem nézel. De azt, hogy kihasználsz, azt soha!
-Sajnálom...
-Én is... én is. -megfordult, majd csendben bement. Patakokban zúdult le a könny az arcomon. Idióta ribancnak éreztem magam, aki játszik az emberek érzéseivel. Kellett nekem mindkét fiú, és most két szék közül a pad alá estem.
-George! -kiabáltam utána.
-Mondd!
Becsuktam magam mögött az ajtót. Fagyos lépteimmel siettem utána, épp, hogy becsukva előtte az ajtót azzal, hogy odaugrottam, meggátolva azt, hogy kimehessen.
-Most mit szeretnél?
Nem szóltam semmit, csak elkapva őt puha csókot hagytam ajkain. Kezét automatikusan a hátamra simította. Nyelvem szenvedélyesen kelt táncra az övével. Sóhajtott egyet. Ekkor kopogtak az ajtón, mi meg szétrebbentünk. Néztem a nedves ajkait, amelyeken a félhomályban megcsillant a fény. Szemei kéjesen ragyogtak.
-George... -suttogtam, majd ismét megcsókoltam. Újra kopogtak az ajtón.
-Ki van bent? -szűrődött át JJ hangja.
-Én. -nyekeregtem.
-Jól vagy?
-Persze, csak egyedül szerettem volna lenni. De te hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy elutaztatok?
-Hazajöttünk, volt egy kis balhé, de nem téma. Biztos nincs semmi gond?
-Tuti!
-Akkor lefekszem. Jóéjt!
-Jóéjt!
-Fel se tűnt neki, hogy te hogy kerülsz ide? -nevette el magát George.
-Biztos nagyon fáradt szegény. Reggel le fog neki esni. -ledobtam a takarót a földre, ő pedig kiguvadt szemekkel bámult végig a testemen, ami elétárult.
-Ne bámulj, még a végén belerepül a szádba valami!
-A tiédbe fog mindjárt belerepülni valami!
-Hülye jaaajjj.. perverz! -nevettem el magam.

-Ébresztő! Gyorsan, gyorsan! Kenzie! Kelj fel!
-Hmmm? -fordultam át a másik oldalamra, ahol George próbált életet verni belém. Imádnivalóan kócos volt a haja.
-Ébredj, le fogunk bukni!
-Mit fogunk csinálni? -mosolyodtam el kómásan.
-Kérlek...
-Ha adsz egy puszit ide! -mutattam a számra. Lehajolt, és megcsókolt.
-Jóreggelt puszi. -hunytam le a szemeimet mosolyogva.
-Igen, de mostmár tényleg keljünk!
-Igen is! -pattantam ki az ágyból. Kikulcsoltam az ajtót és beslisszoltam a fürdőbe. Josh szobája még mindig csukva volt, szóval ő még nem tért észhez. Kicsit megkönnyebbülve vettem tudomásul a dolgot. Gyorsan megmosakodtam, elkészültem és felkapkodtam magamra a ruhákat.
Lefutottam a konyhába, ahol JJ és George már reggeliztek.
-Hmmmm gofri! Isteni illata van!
-Van bőven, gyere, egyél! -mosolygott JJ. -Egyébként...
-Hogy kerültem ide, tudom, tudom...
-Nem éppen ezt akartam kérdezni, de most, hogy így mondod, tényleg! Este le sem esett!
-Nem volt kulcs a fiúknál. Ami meg igen az szerintem még most is ott lapul az ablakpárkányon! -nevettem el magam.
-És mért nem hívtatok fel?
-Miért mit csináltál volna?
-Öhm... kinevettelek volna titeket!
-Igen JJ, azzal roppantul ki lettünk volna segítve, most, hogy így mondod! -nevetett George.
-És amúgy.. George te hol voltál?
-Mi?
-Hát be akartam menni hozzád, jobban mondva be is mentem. De eltűntél.
-Öhm.. wc... tudod... nagy dolgom volt!
-Jaaaa... hát ez nem jutott eszembe.
-Jóreggelt! -dörgölte meg fáradtan a szemeit Josh, majd kómás arccal leült mellém az asztalhoz.
-Szia. -mosolyom lefagyott.
-Mindenki milyen friss. Még te is. -nézett rám tengerkék szemeivel és egy kis mosollyal, ami elég érthető célzást jelentett a számomra, beugrottak az esti üzekedés képei. Egy cseppet el is pirultam, éreztem.
-Valakinek melege lett!
-Csak mert nincs rajtam felső. -nevetett Josh.
-Igen... belepirultam, sajnálom! -nevettem fel, aztán George-ra pillantva elmúlt a pillanatnyi jókedvem. Igencsak keserű arcot vágott. Épp akkor fejezte be a gofrija eltűntetését.
-Én most felmegyek, ha nem baj. -mutatott a lépcső felé.
-Jól van.
-Kösz a kaját JJ. 
-Szívesen! -mosolyodott el.
-Beszélnem kell vele. -motyogtam.
-Mert? -szólt utánam Josh.
-Csak úgy. -mondtam, majd felfutottam George után az emeletre. Bekopogtam.
-Gyere.
-Bejöhetek?
-Ahh.. te vagy az? Gyere, ha akarsz.
-Beszélhetnénk?
-Miről is?
-Hát izé... szóval...
-Igen?...
-Rólunk.
-Rólunk?
-Igen, rólunk.
-Van olyan, hogy mi? -lépett közelebb pár lépést.
-Szerinted a tegnap este után?
-Kenz... csak smároltunk. -mosolyodott el.
-De lehetett volna több is...
-Szerintem ebbe ne menjünk bele. Joshba vagy szerelmes.
-Nem tudom...
-Mit?
-Mindkettőtöket akarlak...

Promise

Egy pár nap szabit engedélyezzetek még nekem plíz, mert egy kicsit ihlethiánnyal szenvedek. :/ Nem kések sokat ígérem, igyekszem minél előbb hozni, a fele már kész van, csak mindig van valami ami nem tetszik és nem haladok 1ről a 2re :/


I'm so sorry! :/

♥

Kaptam egy Liebster díjat  AnDiKa  -tól, amit NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖK! Sajnos nem tudom kitenni, mert napok óta nem enged, hogy képet feltöltsek, csak URL címesen, amiért szétüt az ideg, de mégegyszer köszönöm szépen nagyon jólesik! :)

Szabályok:
1: Írj magadról 11 dolgot
2: Válaszolj 11 kérdésre
3: Tegyél fel 11 kérdést
4: Küld tovább 11 embernek (nem fogom küldeni senkinek, mert nem olvasom más emberek blogjait, illetve akiét igen, azoknak már elküldtem anno :))

11 Dolog Rólam:
-Idén érettségizek

-Immáron anyanyelvi szinten beszélek angolul :)

-Kedvenc UJ tagom Josh :)

-Imádom Chris Brown-t
-12 éve hiphopozok:)
-Kézilabda fanatikus vagyok, kedvenc játékosom Marko Vujin illetve Császár Gábor. MKB Veszprém drukker vagyok:)

-Ha ciki, ha nem, imádom SP-t.
-Hidegrázást kapok Perrie Edwards-tól.

-Imádom a gyorskajákat, a KFC nálam mindent visz

-Szerelmes vagyok Zayn Malik úrba :D:$

Válaszolj 11 kérdésre:
1-Mit szeretsz és mit utálsz a legjobban?

Hát ez nem behatárolható, igazából:) Nagyon sok mindent szeretek nagyonsok területről és nagyonsok mindent utálok:D
2-Milyen telefonod van?

Samsung Galaxy S3

3-Mit szeretsz a blogírásba?

Felszabadít:)

4-Milyen zenéket szoktál általában hallgatni?

Nagyon vegyes:) r'n'b, tech house, pop:)
5-Van kabalád?

Van, egy aprócska lasztis kulcstartó, amit dedikált nekem Marko Vujin ♥
6-Kedvenc színészed/előadód?
Taylor Lautner, előadó alatt meg ha énekeseket értesz akkor 1D,  UJ, Conor Maynard és JBiebs :)

7-Kedvenc mesehősöd?

Odett :)
8-Olvasol valamilyen könyvet ha igen milyet?
A fátyol mögött, legjobb bnőm ajánlására. Szaúdi nők elnyomásáról szól.

9-Rendszeresen szoktál közzétenni a blogodban részeket?

Többnyire, ha nem, akkor annak oka (ihlethiány, időhiány, stb.) van és igyekszem:)

10-Milyen poszterek vannak a faladon?

Semmilyen, öregnek érzem magam ehhez:)

11-Eddig hány blogod volt/van?
6, ebből most 4et egyszerre írok. Jó, mi?:D

Mivel senkinek se küldöm, ezért nem teszek fel kérdéseket:/ :)

10. Csak egy éjszaka az egész

Sziasztok! Elhatároztam, hogy csak úgy lesz következő rész, hogyha 5 komival megdobtok.(1emberre 1 komi vonatkozik...) Sorry, ha túl nagy kérés de tök értelmetlennek tartom hogy írok, mindig csak 1-2 kommentet kapok és tök szar érzés, hogy mások meg kapnak egy csomót:/ Na mindegy annak az 1-2 kommentelőnek GRAZIE MILLE♥ Imádlak érte titeket:) Na a részhez meg nem nagyon tudnék mit hozzáfűzni, olvassátok szeretettel :) Puszi ♥

Hosszú perceken keresztül álltunk az ajtóban, én meg csak élveztem, hogy gyengéden csókol. Annyira más volt ez az érzés, mint amilyen Josh mellett fog el. Jóleső bizsergés volt, de annyira szokatlan. Alig kaptam már levegőt, de nem akartam abbahagyni... Még nem. Minden másodpercébe szerelmes voltam a pillanatnak, minden egyes mozdulatának, miközben a nyelvem az övével találkozik és gyengéden elsiklanak egymás mellett. Ahogy finoman beszívta az ajkaimat... ha mondhatnám, hogy van tökéletes pillanat, biztos, hogy ez az lenne!

-George ki a..... ezt nem hiszem el...

-Josh... -kaptam fel a fejem.

-Ne is foglalkozzatok velem, csak a kulcsomat keresem...

-De...

-Josh várj már mi ez a hisztéria? -Josh nem fordult meg. Megmerevedve állt, háttal nekünk. Aztán mégis megfordult. Gyilkos pillantásainak kereszttüzében égtünk George-al. Jártatta gyönyörű tengerkék szemeit köztem és George között, melyek el voltak sötétülve a dühtől.

-Remélem tisztában vagy magaddal! Vagyis inkább azzal, hogy semmibe vesz.

-Hát nekem ez az előbbi jelenet nem tűnt annak...

-Kihasznál mert ostoba vagy és vak!

-Még ha így is van, legalább velem van. Te nem mondhatod el magadról ugyanezt! -erre Josh meglökte őt a mellkasánál. Egy kicsit meg is billent és nekiment az ajtónak.

-Fejezd be a hisztit olyan vagy, mint egy 5 éves aki nem kapta meg a játékát!

-Az a játék még senkié!

-Mi a fasz van itt? Én nem vagyok senkinek sem a játéka, fejezzétek már be!

-Gyertek be, mindent megbeszélünk, nem szeretnék veszekedni! -rángatott be George, majd becsapta az ajtót, hogy majd kirepültem az ablakon.

-Bocsi, kis huzat volt. Szóval. Mindent megbeszélünk szépen!

-Én inkább a távozás mellett döntök! -feszegettem a bejárat kilincsét, de az csak nem akarta megadni magát.

-Josh, hol a kulcsod?

-Azért jöttem le, hogy megkeressem. Az egész házat felforgattam érte, idebent tuti nincs, szerintem a kocsiban hagytam.

-Az nagyszerű, mivel az enyém Jayminél van, mert ő elhagyta... Jaymi és JJ elutaztak...

-Ez most ugye nem azt jelenti, hogy akkor várhatok amíg hazajönnek?

-De, nagyon úgy fest!

-És az mikor is lesz?

-Holnap reggel.

-Tessék? -sikkantottam fel. -Josh azonnal keresd meg a kulcsod! -szóltam oda az ablakon bámészkodó fiúnak.

-Öhm asszem megtaláltam!

-És hol van?

-Itt! -mutatott ki az ablakpárkányra, amin ott figyelt a kulcsa.

-Remek, akkor nyisd ki szépen az ablakot, emeld el és engedj, hagy meneküljek!

-Látsz itt valahol is kilincset? -húzta el a függönyt.

-Ezt nem hiszem el!

-Itt kell maradnod. Nincs mese. -csapta össze mosolyogva a kezeit Josh.

-Nincs ellene kifogásom, ha nem kell a veszekedéseteket hallgatnom és ha adtok hálóruhát, használhatom a fürdőt, ilyesmi.

-Megegyeztünk, de velem alszol!

-Azt már nem! -vágott vissza Josh.

-Sorsolunk!

-MI? -nevettem fel.

-Kő, papír, olló! Aki nyer, azzal alszol.

-Legyen...

-Szóval KŐ, PAPÍR, OL-LÓÓÓ! -még a szemeimet is becsuktam, hogy ne kelljen látnom az eredményt.

-HÁHÁ! -óvatosan kinyitottam a szemem. George volt az, aki alulmaradt.

-Nem hiszem el. GEORGE! -üvöltöttem le a fejét szegénynek.

-Hidd el, hogy én sem így akartam...

-Még egy menet!

-Ez most jólesett, köszi.

-Ne puffogj Cuthbert, mert itthagylak!

-Nem tudsz! -mosolyodott el.

-Nagy bánatomra. Jó, legyen. Veled töltöm az éjszakát. De ha bármit is mersz kezdegetni megtudod milyen érzés az, mikor éles pengék simogatják a farkadat, értetted?!

-Huh... azt hiszem. Na felmegyek megágyazni.

-Szia. Vissza se gyere!

-Köszi. -vigyorgott vissza a lépcsőről.

-Szóval...

-Szóval mi..?

-Sajnálom.

-Hát én is...

-Figyelj, George. Rettentő nehéz időszakon megyek most keresztül. A barátnőmtől, aki szinte a testvérem, úgy elhidegültem, mintha nem is ismerném... Josh miatt. Meg hát ti ketten vagytok...

-Ezt hogy érted?

-Mit?

-Hogy ti ketten vagytok. Hogy érted?

-Hát te, meg Josh...

-Még mindig nem értem...

-Kettőtök közt vívódom és ez nagyon rossz. Mikor vele vagyok pillangók borzolják a gyomorfalamat, de ugyanezt érzem melletted is. Nem teljesen egyforma a két érzés, de külön-külön szép mindkettő. És ahogy megcsókolsz...

-Hogy? -húzott egészen közel magához.

-Ne csináld, mert megbolondulok!

-Csak utoljára?!

-Legyen. -nyomtam ajkaimat az övéihez finoman, majd hevesen elkezdtünk smárolni.

-Azt hiszem... most kell, hogy végetvessünk ennek! -fordítottam el a fejem pár másodperc után.

-Igen, én is azt hiszem... -nyomott még egy apró puszit a számra, majd mosolyogva bement a konyhába. Akkorát sóhajtottam, hogy az fogalom...

Az este hátralévő része is érdekesen telt, és eldöntöttem, hogy megviccelem a fiúkat valamivel. Éppen a harmadik felest gurítottuk le mindannyian, és George már édesen mosolygós állapotba került, mikor kihívtam Josht a konyhába.

-Figyelj, Cuthbert...

-Nem tudok semmi másra figyelni, csak ezekre... -mutatott a melleimre. Az ő trikója volt rajtam és nem viseltem alatta melltartót, így átlátszódott a mellbimbóm.

-Na akkor most erőszakold meg magad...

-Vagy téged... -lépett közelebb és belepuszilt a nyakamba, mire kirázott a hideg.

-Figyelj már egy kicsit! -toltam el magamtól a mellkasára feszített kezeimmel.

-Jó, jó, figyelek!

-Megyek fürdeni, majd gyere be... -mosolyodtam el.

-Jól van. -vigyorgott ő is. Eltűntem a konyhából és felcibáltam George-ot az emeleti fürdőbe. Elkezdett pancsolni én pedig kikiabáltam Josnak, hogy jöhet. Elbújtam a fürdőajtó melletti szekrény mögött és vártam a pillanatot. Josh levetkőzött, amibe kicsit belepirultam, pedig csak hátulról láttam őt. Hm... azért az a látvány nem volt rossz. Fel kellett kuncognom, de csak halkan, nehogy meghallják. Aztán a következő pillanatban egy nagy sikítás. És kitört belőlem a nevetés.

-Te meg hogy a fenébe kerülsz ide?

-Mi? Én fürdök, te hogy kerülsz ide!

-Hol van Kenza?

-Hát biztos nem itt!  -Josh megfordult.

-Teee kisssss!

-Hát ez hihetetlen! -a földön hemperegtem a röhögéstől, Josh pedig kijött  egy törölközőbe csavarva és felemelve engem bevitt a szobájába. Végig sipákoltam az oda vezető utat, hogy tegyen le, de nem bántotta a fülét az éles hangom. Óvatosan lefektetett az ágyra és finoman rámnehezedett. Egy pillanat alatt lefagyott a mosolyom, mikor éreztem egy kis dudort hozzányomódni a combomhoz.

-Josh... -suttogtam, miközben mélyen egymás szemébe nézünk. Nem felelt, csak megtámadta a nyakam és nagyon gyengéden csókolgatni kezdte. Kezemet felvetettem a hátára, majd végigsimítottam rajta, és a fenekére csúsztattam a törölköző alá. Felnézett rám és elmosolyodott. Megcsókolt.

-Nem lehet... -fordítottam el a fejem.

-Miért nem? Csak egy éjszaka az egész...

9. Miértek

Na meghoztam az új részt, köszönöm a türelmeteket! Viszont a továbbiakban is bizonytalan lesz a részek érkezési időpontja.:/ Köszi a figyelmet, jó olvasást! :)

(ui: később pótolom a képet, csak nem hagyta h beszúrjam:@)

-Hát te? -mereven az előttem álló fiút bámultam.

-Hát én. -nevetett fel. Látszott rajta, hogy nem teljesen tiszta.

-Te részeg vagy, Cuthbert, menj haza és aludd ki magad!

-Nem, nem, nem! Nem kérheted tőlem, hogy menjek el és hagyjak hátra mindent amiből lettem. Fiú vagyok és van kukim is...

-Ez férfias megnevezés volt.

-Akkor van egy fa...

-Ki ne mondd nekem! Menj szépen haza, olyan részeg vagy, mint a csap!

-Igen részeg vagyok. -szedte össze magát és csillogó kék szemeiben elvesztem. Teljesen komolyra váltott. -Rossz vagyok földrajzból, de el tudom mondani, hogy itt élsz bennem. Nem vagyok se nagy író, se költő, de azt talán ki tudom fejezni, hogy mennyire imádlak. Még így részegen is... 

Egy másodperc alatt belém fojtotta a szót a monológjával. Egyszerre akartam sírni és nevetni, magamhoz ölelni és elküldeni, megcsókolni és felpofozni, és még sok mindent. Fogalma sem volt arról, hogy mennyire sokat jelentett nekem az, amit most mondott.  

-Nem teheted ezt velem.

-Én? -kerekedtek ki a szemeim.

-Ki más. Tudod mit éreztem, mikor megláttalak George-al?

-És te tudod mit éreztem, mikor megláttalak Elena-val? Borzalmasan fájt, érted te ezt?

-Ma értettem meg. Hidd el, mindent máshogy csinálnék, ha tehetném, csak hogy te velem lehess. Szeretlek, érted? Bár még magamnak sem ismertem be... -szeretem őt. A mellkasom lüktetése azt sugallta, hogy ugorjak a nyakába és csókoljam, ameddig csak tehetem, a fejemben pedig az dobogott, hogy küldjem el, idővel elfelejtem. 

-Nem lehet, Josh... -hallgattam végül a dominánsabb szervemre.

-De miért nem lehet?

-Mindketten kapcsolatban állunk valakivel.

-Ugyan már, milyen kapcsolat az, ahol valaki mást szeretünk?

-Honnan tudod, hogy én valaki mást szeretek?

-Innen... -lépett hozzám közelebb, és a derekam mellett megtámaszkodott a falnál.

-Josh...

-Érzed te is, ugye?

-Én egyedül a piaszagodat érzem. -próbáltam kitérni a válasz elől, miközben a szívem majd kiugrott a torkomon.

-Nézd.. -tette a mellkasára a kezem és a forró bőre szinte égette a hideg tenyeremet. Ahogy a csuklómat megragadta a szívverésemet sikerült megéreznie. Ránézett a kezemre és elmosolyodott.

-Egyszerre ver szinte. És fogadni merek, hogy a tiéd is ugyan azt a monológot üti...

-Nem tudom milyen monológ... -suttogtam, miközben a kezemre meredtem, ami még mindig a mellkasának volt feszítve. Közelebb hajolt, mire a könyököm ellazult, teljes alkarom a testéhez simult, ezáltal a felsőtestem is. A hátamra simította a kezét, majd felvezette a nyakamra.

-Ez az a monológ. -suttogta, majd megcsókolt... volna.

-Sziasztok! -lépett be Elena. Szerencsére nem látott semmit sem az egészből.

-Szia El. -futottam el Josh mellett.

-Már itt is vagyok kicsim. -Szökkent oda Josh mellé és szájon puszilta. Millió darabra törtem legbelül. 

-Jah, már értem hogy kerülsz ide. 

-Én engedtem be, nem mondta? Nem mondtad neki? -nézett Joshra, ő pedig csak megrázta a fejét. Megfogta a kezét.

-Akkor mi most felmegyünk. Gyere drágám. -elindultak felfelé, Josh végig engem nézett. Mikor felértek elindultak a könnyeim, de szaporán letörölgettem őket. Nem lesz ez így jó, egyáltalán nem!

  Felszaladtam a szobámba és beugrottam az ágyba. Nyakig betakaróztam és a telefonomat nyomkodtam, de valahogy semmisem volt elég érdekes. Gondoltam felhívom George-ot, hogy tisztázzuk ezt az egész Union J dolgot. Pár csörgés után fel is vette.

-Szia Kenzie. -hallottam, hogy mosolyog.

-Szia George.

-Húha, rossz kedved van?

-Eléggé.

-Josh?

-Mondhatni. Elena is felidegesített...

-Mert?

-Nem jártál twitteren?

-Öööö...

-Figyelj, ha már itt tartunk, szeretnék megkérdezni tőled egy nagyon fontos dolgot.

-Kitalálom. Union J...

-Hát igen.

-Mindent elmesélek élőben, jó?

-Jól van. -mosolyodtam el.

-Szóval miért is ilyen rosszkedvű a kisasszony? -mosolygott.

-Josh...

-Igen, erre valahogy sikerült rájönnöm. De a twitter miatt, vagy...?

-Eljött hozzám. Vagy ki tudja, hogy hozzám jött e egyáltalán Csak itt volt, vagy van... és beszélgettünk. Szerelmet vallott. Aztán felment a barátnőmmel az ő szobájába.

-Idióta. Ha belém lennél szerelmes, én biztos, hogy megbecsülnélek.

-George, én nem vagyok szerelmes belé. Legalábbis nem szeretném. Nagyon nem szeretném.

-De ez nem azt jelenti, hogy nem is vagy az. Szerintem szereted.

-Talán. De sok másik embert is szeretek. Kezdve például veled. -éreztem, hogy fülig belevörösödöm abba, amit neki mondtam.

-Én is szeretlek, ha ez számít valamit.

-Hát hogy ne számítana. -ekkor nyílt az ajtó és Josh tolatott be rajta.

-Ne... most leteszlek szívem, mert jött egy hívatlan vendégem. -Josh fejeket vágott erre. Nevetnem kellett. -Na majd beszélünk.

-Jól van, szeretlek.

-Én is téged. Puszi... -nyomtam ki a telefont.-MI A FR...-befogta a számat.

-Shhhh! Meghallhatnak!

-Csak El van itthon.

-Pont elég ha meghall, sőt, sok is!

-Miért jöttél?

-Minden apró porcikámmal szeretlek! -mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt. Képtelen voltam ellenállni neki. Lábaimat összekulcsoltam a dereka körül ő pedig a fenekemnél megtartva az ágy felé hátrált velem. Végigfektetett és fölém kerekedve csókolt. Alig kaptam levegőt, mert a felszaporodott pulzusszámom miatt többször kellett volna levegőt vennem, ehelyett kevesebbszer vettem magamhoz belőle. Aztán magamhoz tértem és egy olyan dolog ugrott be, és foglalta el a képzeletbeli látóteremet, ami miatt meg kellet szakítanom ezt a csókot. Lelöktem őt magamról és felpattantam.

-Most meg mi van?

-Kérlek menj el...

-Mi?

-Menj el! El kell mennem itthonról nekem is!

-De Kenz...

-Menj el!

-Hát jó... -fogta a pulcsiját és kisétált az ajtón.

Elkezdtem megint sírni. Teljesen idiótának éreztem magam. Azt hittem, hogy ez nekem elég. Itt van Josh, a torkomba ugrik a szívem mikor a közelében vagyok. Azt hittem ez mindent megold. Gyönyörű dolgokat suttogott nekem, rettentően elgyengít ha rámnéz, mégsem vagyok boldog. Hogy miért nem? Erre a válasz nagyon egyszerű. A barátnőm miatt. Hogy lehetnék én felhőtlenül boldog vele, miközben a barátnőm ágyasa? Akárhányszor ránézek az jut eszembe, hogy vajon Elena is ugyanezeket a mondatokat hallotta, ugyanezeket a simogatásokat és ugyanezeket a csókokat kapta e? Vajon ő is ugyan így érez Josh iránt, vagy esetleg Josh is úgy érez El iránt, mint irántam? Lehet, hogy semmit sem akar egyikünktől sem, csak azt, hogy kielégítsük a vágyait? Miértek sokasága gyülemlett fel az agyamban, és csak kattogott össze vissza a sok gondolat a fejemben. Kezdtem teljesen beleőrülni. Nem csak abba, hogy Josh így a padlóra küld, hanem abba az érzésbe is, ami miatt meg kellett szakítanom a csókot vele. Egy olyan furcsa érzés, amit tegnap éreztem először, és azóta vissza-visszatér és nem hagy nyugodni akármennyire is szeretném, hogy elkerüljön. Vagy lehet, hogy már nem is szeretném? Mi lesz ebből az egészből? Nem... fel kell állnom! Gyorsan összeszedtem magam, megigazítottam a sminkem, majd Josh távozását követően körülbelül 15 perccel én is útnak indultam, és kb. 10 perc alatt odaértem. Az érzés megint ott lapult a gyomromban, és ahogy az ajtó kinyílt egyre jobban feszített. Semmi másra nem tudtam most gondolni, csak arra, hogy remélem azzal a mosolygós melegbarna szempárral találkozok, aki miatt idejöttem most.

-Keeenzie! -mosolygott az ajtó túloldalán George. Egy szót sem szóltam, csak elé léptem hirtelen és megcsókoltam. Annyira meglepődött, hogy először vissza sem csókolt. Kinyitottam a szemem és döbbenten engem nézett. Mikor tekintetünk találkozott elmosolyodott, majd becsukta a szemét, és visszacsókolt végre..

Drágaságaim!! :)

Jelentem: hazaérkeztem a 2 hetes fantasztikus Amerikai utamból. Csodálatosnál is csodálatosabb élményekkel gazdagodtam (pl. megnéztem egy éjféli misét Szenteste, ami egészen hihetetlen, pedig nem vagyok vallásos, illetve Miami tengerpartján is sétlhattam egyet. Gondoltam megosztom veletek:) Szóval először is, I WISH YOU A HAPPY NEW YEAR!, másodszor pedig jelezném, hogy holnaptól megújult erővel térek vissza az ÖSSZES blogba! :) És köszönöm a türelmeteket! :)

Puszi, Rebi :)

8. Talán kamu

Sziasztok! Bocsánat, hogy ennyit késtem csak tudjátok az ünnepek, meg minden... nem nagyon kerültem össze Rebivel, szóval nem tudta nekem elküldeni a részt. De most itt van! Jó olvasást, és u.i: orvosoltuk a problémát, reméljük így könnyebben el tudjátok olvasni, de ha nem jó még így se, nem jól látható v vmi, akkor légyszi jelezzétek. Ja, és nagyon örültünk a kommenteknek, jó lenne, ha most is kapnánk párat, hogy érezzük, hogy van értelme gondolni rátok!

-Eressz el te tuskó! Sohasem kellettem neked! Vagyis... jobban meggondolva sohasem neked kellettem. Csak a szerszámodnak ami helyetted gondolkodik. És még hogy te vagy a csapat legromantikusabb tagja, haha...  

-Mi a fenéért vagy velem ennyire ellenséges?

-Gondolkozz egy kicsit okoska!

-Fogalmam sincs, hogy őszinte legyek. -láttam a szemében az értetlenséget. Csalódott volt, amiért elutasítom és láttam, hogy teljesen összezavarodott.

-Josh. Nem. Lehetsz. Ennyire... HÜLYE!

-Nem értelek, esküszöm! Magyarázd már el nekem!

-Szerinted az teljesen természetes, hogy egyszerre két csajt boldogítasz? Közlöm veled, hogy nem az. Először velem vagy. Kedves vagy és édes, fülig belédzúgok. Utána meg összeszeded a legjobb barátnőmet. Akivel talán már le is feküdtél... megtörtént, mi? -nem válaszolt, csak lehajtotta a fejét.

-Te... lefeküdtél vele?

-Nem jelentett semmit. Azt akarom, hogy veled más legyen...

-Mi.. te... tessék?! Mit mo...-makogtam össze vissza. Tényleg nem tudja, hogy ő meg én...?

-Szeretnék veled együtt lenni majd. És szeretném, hogy az ne csak egy dugás legyen, érted?

Levegőt is alig kaptam abban a pillanatban. Elhiszem, hogy jelentéktelen vagyok, meg lehet, hogy nem én vagyok latinamerika elsőszámú tűzről pattant örömlánya, aki már a pillantsával feltüzeli a férfiakat, de annyira nem lehetek jelentéktelen, hogy ne emlékezzen rá, hogy velem volt. Fájt. Égette a torkomat a feltörni vágyó üvöltés. Csak azért nem tettem, mert El és George odafent alszanak.

-Eressz... -könnyeimmel küszködve próbáltam kiszabadítani magam a karjai közül. Nem igazán esett le neki, továbbra is fogott.

-Engedj már el! -emeltem fel a hangom, mire elengedett. Felrohantam az emeletre és a fürdőbe szaladva becsaptam az ajtót. Lerogytam a hideg kőre és perceken keresztül zokogtam. Pár perc múlva nyílt az ajtó. Fel se néztem.

-Takarodj ki, nem vagyok rád kíváncsi!

-Ne haragudj, csak meg akartam nézni hogy vagy, de akkor itt se vagyok. -George hangja volt.

-Geoooooorge! -álltam fel gyorsan. -Itt ne hagyj! Belehalok ha te is elhagysz!  

-Nézz rám, szépségem! -simította ki a könnyeim miatt az arcomba tapadt hajamat. Erőtlenül megdörgöltem a szemeimet, majd felnéztem rá.

-Soha...

-Soha?

-Sohasem hagylak magadra! Soha!

-Szeretlek!

-Én is szeretlek. -mosolygott, én pedig magamhoz húztam és a nyakba fúrtam a fejem. Annyira megnyugtatott, fogalmam sincs mi lett volna velem, ha ő most nem jön be hozzám.  

A nap belesütött a szemembe, ez keltett fel a kora reggeli órákban, mivel olyan alacsony volt a hajlásszöge, hogy pont besütött az ablakon. Persze, hogy az én szemembe belevilágítva. Miért is ne... köszi, napocska. Magam mögé pillantottam. George édesen aludt még, a keze a derekam körül pihent lazán. Elmosolyodtam és épp hogy érintve a haját, végigsimítottam rajta. Kicsit fura érzés fogott el. Olyan jóleső, megmagyarázhatatlan érzés. Gondolkoztam rajta, hogy adjak e neki egy puszit, de mi van, ha felkel? Mi van, ha mindent elrontok vele? Végül csak a homlokára nyomtam egy aprócska puszit, kimásztam az öleléséből, összeszedtem a ruháimat, amiket fel akarok majd venni és elindultam, hogy megfürödjek. Egészen jó kedvem volt addig, amíg össze nem futottam Josh-al és Elena-val a folyosón. Josh arca egyből komolyra váltott, ahogy meglátott. De nekem is elillant a jókedvem a látványtól, hogy őt puszilgatja. Elmentem mellette úgy, hogy nekimentem szándékosan. Felnevettem legbelül. Aztán becsuktam magam mögött az ajtót, és rendesen is... megérdemelte!

Lezuhanyoztam, elvégeztem minden teendőt, felöltöztem, majd lementem a konyhába, hogy reggelit készítsek magunknak. Már majdnem el is készültem vele, mikor megjelent George. A szívem a torkomba ugrott mikor belemosolygott a képembe.

-Szia Kenza! Jól aludtál?

-Szia drágám, nagyon jól. Te?

-Nem nagyon... mindegy, ennek ellenére kipihent vagyok. Viszont egy kávét követel a szervezetem!

-Mindjárt csinálok neked, addig egyél szépen.

-Értettem! -mosolyodott el, majd leült, én pedig elé tettem a kaját.

Összelötyköltem mindkettőnknek a kávéját, majd leültem vele szembe és csak csipegettem. Mosolyogva néztem őt.

-Mi az?

-Tessék?

-Úgy néztél mintha valami bénát csináltam volna.

-Dehogy is. Annyira cuki vagy.

-Dehogy is! -fülig elvörösödött.

-Dehogynem. -hajoltam át az asztal fölött és egy puszit nyomtam az arcára.

-Khmmmm...

-Mi van megakadt valami a torkodon, Cuthbert?

-Néhány keresetlen szó, Kenza, édes vagy, hogy így aggódsz értem.

-Egyáltalán nem aggódom, csak jól hátbavertelek volna nehogy már az én házamban fulladj meg, még a végén engem csuknak le. És tudod ugyan annyit kapnék érted, mint egy emberért.

-Uhhh... -George. -Asszem én most...

-Ülj vissza! -mordultam rá George-ra, aki egy szó nélkül visszaült a székre. -A tanárnő nemsoká benyit, hogy felkeltsen. Addig remélem eltűnsz innen. -meredtem Joshra.

-Micsoda vendégszeretet!

-Ki mit érdemel, tudod. Bár ha belegondolok Elena tarthatja a hátát érted, én nem akarok fegyelmit kapni azért, mert beszöktettelek téged. George meg engedéllyel van itt.

-Jól van itt se vagyok nem kell bunkózni.

-Ki mit érdemel.

-Papagájt ettél? -fordult vissza.

-Vicces vagy. Ja, nem! Szia.

-Sziasztok. -kiment, és hangos ajtócsapódással távozott.

-Sajnálom.

-Nincs mit sajnálnod. Megígértem, hogy nem hagylak magadra, igazad volt, hogy lekiabáltál.

-Nem volt igazam. -kicsit elszontyolodtam. Nagyon pocsékul éreztem magam. Megviselnek ezek a viták Josh-al. Sóhajtottam egy nagyot majd megrázva a fejem elmosolyodtam. Mit érdekel engem ez a gyerek? Majd Elena szomorkodik miatta!

-Elég volt? -fordultam meg.

-Igen, köszönöm szépen. -mosolyogva a kezembe nyomta a tányérját, amit be is pakoltam a mosogatógépbe. Szembe fordulva vele egy kicsit meglepődtem. Olyan kedvesen kémlelt.

-Mi az?

-Nem tudom. Jól esik.

-Jól esik? Mi?

-Hogy bámulhatlak. -a nadrágja övtartó pántjába akasztottam az ujjam és játékosan közelebb húztam őt magamhoz.

-Le fog esni. -nevetett.

-Nem bánom. -alsó ajkamba haraptam. Elkomolyodott, majd egy halvány mosolyt láttam a szája sarkában bujkálni. Most, vagy soha, most, vagy soha, most, vagy soha... MOST!

Tarkójára simítottam a tenyerem és egy picit közelebb húzva őt magamhoz, egy hosszú puszit nyomtam a szájára. Elmosolyodott.

-Mit csinálsz? -ő is adott egyet.

-Mit csinálsz? -nevettem fel és megint megpusziltam.

-Mit csinálsz? -már mindketten nevettünk. Orra hegyével finoman végigsimított az arcomon, majd visszahajolt a számhoz. A szemembe nézett és bele harapott az alsó ajkába, mielőtt közelebb hajolt volna és ajkaink csókban forrtak volna össze. Sosem smároltunk még ezelőtt rendesen. Beleborzongtam az érzésbe, mikor nyelveink találkoztak egymással. Felültem a konyhapultra, ő pedig a két lábam közé furakodott és folytattunk mindent onnan, ahol abbahagytuk. Teljesen belefeledkeztem ezekbe a percekbe. Az zökkentett ki, mikor meghallottam, hogy El megköszörüli a torkát. Felnéztem és mosolyogva támasztotta az ajtófélfát.

-Én a világért se akarok zavarni galambocskáim, de Ms. Henson itt van az ajtó előtt. Ahogy látom még jó, hogy szóltam neki hogy várjon pr percet, érdekes látvány tárult volna elé. És tuti, hogy többé nem alhatnál itt. -vigyorgott miközben Georgera nézett.

-Köszönjük. Most, hogy kiszórakoztad magad akár ki is nyithatnád neki.

-Jól van már, nem kell leharapni a fejem! -morgott, majd kiment.

-Hát...

-Shhhs... -nyomtam egy puszit a szájára. Fülig ért a szám, de az övé is.

A tanárnő csak a napi rutin látogatásra jött. George közben lelépett, El pedig Ms. Hensonnal folytatott komoly eszmecserét a nappaliban. Addig én felugrottam twitterre. Kikerekedtek a szemeim, mikor megláttam, hogy mi az, ami fogad.

@kenzastan George Shelley. édes! ♥ -egy olyan kép volt, amin a konyhában smárolunk. A fejem eltorzult a dühtől. Tuti biztos, hogy agyonütöm csak menjen el Ms. Henson... A legrosszabb mégsem ez volt, hanem hogy egy Union J nevű oldal írt a képem alá, hogy gratulálok, Josh x. Union J... mintha már valahol hallottam volna ezt... és megvan! Mikor arról beszéltünk, hogy mindenkinek J betűs a neve... még meg is jegyeztem, hogy jó név a Union J... egy pillanatra kihagyott a szívem, mikor lefelé kezdtem el görgetni a kép alatt és olvastam a hozzászólásokat. Sok lány küldött el a fenébe, és legalább annyi kívánt nekünk sok boldogságot. Ezek szerint tényleg nem képzelődöm, ők együtt híresek!

Beütöttem a nevüket a google-be és kihozott egy csomó képet. Hüledeztem fél órán keresztül legalább, mire sikerült lenyugodnom és tovább keresgélnem. A következő célállomás a youtube volt. Meg is találtam az X faktoros audition-jüket. George már ott is nagyon édes volt. El kellett mosolyodnom. Aztán már csak azért lettem idegbeteg, mert fél óra elteltével mindenhol a képet láttam, amit El fotózott. Tumblr, twitter, mindenhol. Sík ideg lettem.

Hallottam, hogy Ms. Henson elmegy. Terminátorként rohantam le a földszintre, de nem Elena volt az, akivel szembe találtam magam...